Belsazár lakomája; csodálatos írás a falon; Dániel magyarázata

1 Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.

2 Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Dán 1,2; 2Kir 25,13-16

3 Akkor előhozák az aranyedényeket, amelyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.

4 Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.

5 Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala. Ez 8,3

6 Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának, és az ő térdei egymáshoz verődének.

7 Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik, és aranylánc lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. Dán 4,1-3

8 Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.

9 Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.

10 A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!

11 Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne. És akit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendölők fejévé tőn. Igen, a te atyád, a király. Dán 2,48; Jer 27,6-7

12 Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hívattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.

13 Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, akit idehozott a király, az én atyám, Júdából?

14 És aki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcsesség találtatott tebenned?

15 Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást, és jelentését tudassák velem. De nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.

16 De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani. Most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel, és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.

17 Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.

18 Te, oh, király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak. Dán 2,37.38

19 És a méltóság miatt, amelyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle. Megölt, akit akart; és életben tartott akit akart; felemelt, akit akart; és megalázott, akit akart.

20 De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan, levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle. Dán 4,22.23

21 És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké. És a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, akit akar.

22 És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.

23 Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból. És az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek, az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted. Jer 50,31.32; Jób 12,10

24 Azért küldetett őáltala ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.

25 És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

26 Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak. Jer 51,13.14.25-28; 27,7

27 Tekel, azaz megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál.

28 Peresz, azaz elosztatott a te országod, és adatott a médeknek és perzsáknak.

29 Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranyláncot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. Dán 2,48; 6,2

30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a káldeusok királya. Ésa 21,6-9; Ésa 13,17-22; Jer 25,12-13

31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.