Mózes és Áron csodát tesznek a fáraó előtt

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a fáraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen. 2Móz 4,16

2 Te mondj el mindent, amit néked parancsolok, Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földjéről!

3 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Egyiptom földjén. 2Móz 4,21

4 És a fáraó nem hallgat reátok. Akkor én kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Egyiptom földéről nagy büntető ítéletek által.

5 S megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom az Izráel fiait őközülük.

6 És cselekedék Mózes és Áron, amint parancsolta vala nékik az Úr, úgy cselekedének.

7 Mózes pedig nyolcvan esztendős és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a fáraóval beszéltek.

8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

9 Ha szól hozzátok a fáraó, mondván: Tegyetek csudát! Akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet, és vesd a fáraó elé, kígyóvá lesz.

10 Beméne azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. Veté Áron az ő vesszejét a fáraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lőn.

11 És előhívá a fáraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Egyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel. 2Tim 3,8

12 Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét, és kígyókká lőnek, de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.

13 És megkeményedék a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr.

Első csapás: a vizek vérré válnak

14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.

15 Eredj a fáraóhoz reggel! Ímé, ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszőt, amely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe!

16 És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé, mindez ideig meg nem hallgattál.

17 Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé, én megsújtom a vesszővel, amely kezemben van, a vizet, amely a folyóban van, és vérré változik.

18 És a hal, amely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptombeliek vizet inni a folyóból.

19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek, és vér legyen Egyiptom egész földjén mind a fa-, mind a kőedényekben!

20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt, és megsújtá a vizet, amely a folyóban vala a fáraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, amely a folyóban vala.

21 A hal pedig, amely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az egyiptombeliek a folyónak vizéből, és vér vala az egész Egyiptom földjén.

22 De úgy cselekedének Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk; amint az Úr megmondotta vala.

23 És elfordula a fáraó, és hazaméne, és ezen sem indula meg az ő szíve.

24 Az egyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem ihatják vala a folyó vizét.

25 És hét nap telék el, amióta az Úr megsújtotta vala a folyóvizet.