Az elnyomott nép imája kegyelemért és segítségért

1 Emlékezzél meg, Uram, mi esett meg rajtunk! Tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2 A mi örökségünk idegenekre szállt, házaink a jövevényekéi.

3 Apátlan árvák lettünk, anyáink, mint az özvegyek.

4 Vizünket pénzért isszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk, elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 Egyiptomnak adtunk kezet, az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Apáink vétkeztek, nincsenek, mi hordozzuk vétkeiket.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki megszabadítson kezükből.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

10 Bőrünk, mint a kemence, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

12 A fejedelmeket kezükkel akasztották fel, a vének orcáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 A vének eltűntek a kapuból, megszűntek az ifjak énekelni.

15 Odavan a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtáncunk.

16 Elesett a mi fejünknek koronája. Jaj most nékünk, mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink,

18 a Sion hegyéért, hogy elpusztult, rókák futkosnak azon.

19 Te, Uram, örökké megmaradsz, a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! Zsolt 10,16; Jer 10,10

20 Miért feledkezel el örökre mirólunk? Miért hagysz el minket hosszú időre?

21 Téríts vissza, Uram, magadhoz, és visszatérünk. Újítsd meg a mi napjainkat, mint régen! Jer 31,18

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket, megharagudtál ránk felettébb!