SÁMUEL II. KÖNYVE

1. fejezetDávid megöleti Saul koronájának hozzá vivőjét

1 És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és * Dávid két napig Siklágban időzött: [u'1 S\xe1m. 30,1.17.26.']

2 Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, * fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát. [u'r\xe9sz 28,4.']

3 Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.

4 Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és * Jonathán az ő fia meghalának. [u'1 S\xe1m. 31,2.']

5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki eztelbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?

6 Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul * az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet. [u'1 S\xe1m. 31,4.']

7 Hátratekintvén pedig Saul,megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyokén.

8 Monda pedig nékem: Ki vagyte? Felelék néki: Amálekita vagyok.

9 Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, * pedig a lélek még teljesen bennem van. [u'vers 6.']

10 Annakokáért énmellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala,és az aranypereczet, mely az ő karján volt,és azokat íméide hoztam az én uramnak.

11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és * megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának. [u'r\xe9sz 3,31. 1 M\xf3z. 37,29.']

12 És nagy zokogással sírának, és bőjtölének * mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el. [u'1 S\xe1m. 31,13.']

13 És monda Dávid az ifjúnak, a ki eztelbeszélé néki: Honnét valóvagyte? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.

14 Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet * az Úr felkentjének elvesztésére? [u'1 S\xe1m. 24,6.7. 26,9.']

15 És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg * őt. Ki általüté azt, és meghala. [u'r\xe9sz 4,12.']

16 És monda néki Dávid: A te véred legyena te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem * meg az Úrnak felkentjét. [u'vers 10.']

Dávid gyászéneke Saul és Jonathán felett

17 És keservesen síra Dávid ilyen sírással, * Saulon és Jonathánon, az ő fián, [u'vers 19.27.']

18 És monda (íjdal ez,hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a * Jásár könyvébe): [u'1 S\xe1m. 31,3.']

19 Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!

20 Meg ne mondjátok * Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai. [u'1 S\xe1m. 27,3.5. Mik. 1,10.']

21 Gilboa * hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmiáldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézekpaizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna † olajjal. [u'vers 6.'] ; [u'1 S\xe1m. 10,1.']

22 A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem * tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt. [u'1 S\xe1m. 14,13.']

23 Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették * és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának. [u'1 S\xe1m. 20,2.']

24 Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.

25 Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!

26 Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves * valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél. [u'1 S\xe1m. 18,1. 20,41. 23,16.17.']

27 Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!