APOSTOLOK CSELEKEDETEI

11. fejezetPéter igazolja pogányokkal való társalkodását

1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.

2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,

3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:

5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy * látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: [u'r\xe9sz 10,9\u201316.']

6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.

7 Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

8 Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.

11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a * házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám. [u'r\xe9sz 10,19\u201325.']

12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:

13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, * a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; [u'r\xe9sz 10,3\u20136.']

14 Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.

15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, * miképen mi reánk is kezdetben. [u'r\xe9sz 10,44.']

16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama * mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. [u'r\xe9sz 1,5.']

17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az * Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? [u'Gal. 2,16.']

18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a * pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! [u'r\xe9sz 17,30. Luk. 2,31.32.']

Az evangélium kiterjesztése Antiókhiára. Keresztyén-nevezet

19 Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért * támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. [u'r\xe9sz 8,1.4.']

20 Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.

21 És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.

22 Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; * és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. [u'r\xe9sz 8,14.']

23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az * Úrban. [u'r\xe9sz 13,43.']

24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az * Úrhoz. [u'r\xe9sz 5,14.']

25 Elméne pedig Barnabás * Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. [u'r\xe9sz 9,30.']

26 És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték * keresztyéneknek. [u'r\xe9sz 26,28. 1 P\xe9t. 4,16.']

Gondoskodás a júdeai keresztyénekről éhség alkalmával

27 Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.

28 Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, * megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében. [u'r\xe9sz 21,10.']

29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:

30 A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez * Barnabás és Saulus keze † által. [u'r\xe9sz 15,2.4.6. 21,18.'] ; [u'r\xe9sz 12,25.']