APOSTOLOK CSELEKEDETEI

2. fejezetA Szentlélek kitöltetése. Nyelvadományok

1 És mikor a pünkösd * napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. [u'2 M\xf3z. 23,16. 34,22. 5 M\xf3z. 16,10.']

2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.

3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.

5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.

7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?

8 Mimódon halljuk hát őket,kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?

9 Párthusok és médek * és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és † Ázsiában, [u'\xc9sa. 21,2.'] ; [u'1 P\xe9t. 1,1. Csel. 6,9.']

10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne * mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, [u'r\xe9sz 6,9.']

11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?

13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Péter prédikácziója Jézusról, a Messiásról

14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;

16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel * prófétától: [u'J\xf3el 2,28\u201332.']

17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből * minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. [u'\xc9sa. 44,3.']

18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.

19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.

20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és * jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. [u'M\xe1t\xe9 4,23.24. 11,4\u20135. J\xe1n. 3,2. 5,36. 9,32.33. 10,25.']

23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből * adatott halálra,megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: [u'r\xe9sz 4,28.']

24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

25 Mert Dávid * ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. [u'Zsolt. 16,8\u201311.']

26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.

29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és * eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. [u'1 Kir. 2,10. Nehem. 3,16.']

30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test * szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, [u'2 S\xe1m. 7,12. Zsolt. 132,11.']

31 Előre látván ezt,szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.

32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan * tanúbizonyságai vagyunk. [u'r\xe9sz 1,3.22. 10,41. Luk. 24,48.']

33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket * megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. [u'Luk. 24,49. J\xe1n. 15,26. 16,7.']

34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga * mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, [u'Zsolt. 110,1.']

35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.

37 Ezeketpedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?

38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

39 Mert néktek * lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket † csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. [u'\xc9sa. 44,1\u20135.'] ; [u'J\xe1n. 17,20.']

40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!

41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

Jeruzsálemi gyülekezet

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek * vala. [u'M\xe1rk. 16,17.18. J\xe1n. 14,12.']

44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és * mindenük köz vala; [u'r\xe9sz 4,32.']

45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.

46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.