APOSTOLOK CSELEKEDETEI

26. fejezetPál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.

1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:

2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon;

3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!

4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben * folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. [u'Csel. 22,3.']

5 Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

6 Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért * állok itt ítélet alatt: [u'Csel. 24,14. 28,20.']

7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.

8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?

9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.

10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe * vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, † szavazatommal hozzájárultam. [u'Csel. 8,3. 9,1.2. 22,4.5.19. Gal. 1,13.'] ; [u'Csel. 8,1. 22,20.']

11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.

12 E dologban épen útban lévén Damaskus * felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, [u'r\xe9sz 9,1. r\xe9sz 22,1.']

13 Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.

16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni * ; [u'Csel. 22,15.17.18. 2 Kor. 12,2\u20134.']

17 Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most * küldelek, [u'Csel. 22,21.']

18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra * és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között † osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. [u'2 Kor. 4,6. Ef\xe9z. 5,8. Kol. 1,12.13.'] ; [u'Csel. 20,32. Ef\xe9z. 1,18.']

19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;

20 Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, * majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az † Istenhez, a megtéréshez méltó ** cselekedeteket cselekedvén. [u'Csel. 9,20\u201322.28.29.'] ; [u'Csel. 20,21.'] ; [u'M\xe1t. 3,8. Luk. 3,8.']

21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a * templomban. [u'Csel. 21,30.31.']

22 De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:

23 Hogy * a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot † fog hirdetni e népnek és a ** pogányoknak. [u'\xc9sa. 53,4. Csel. 17,3.'] ; [u'1 Kor. 15,20.23. Kol. 1,18.'] ; [u'\xc9sa. 42,6. 49,6. Csel. 13,47.']

24 Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged * őrültségbe visz. [u'1 Kor. 1,18.23.']

25 Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

26 Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.

27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva.

30 És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;

31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.