APOSTOLOK CSELEKEDETEI

7. fejezetIstván első vértanú prédikácziója, elragadtatása és halála

1 Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,

3 És monda néki: Eredj ki a te földedből * és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. [u'1 M\xf3z. 12,1\u20133.']

4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: * és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok: [u'1 M\xf3z. 11,31.32.']

5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának * ő utána, holott nem vala néki gyermeke. [u'1 M\xf3z. 12,7. 13,15.']

6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, * négyszáz esztendeig. [u'1 M\xf3z. 15,13.16.']

7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én * megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen. [u'1 M\xf3z. 15,14.']

8 És adta néki a körülmetélés * szövetségét: és így nemzé Izsákot, † és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, ** és Jákób a †† tizenkét pátriárkhát. [u'1 M\xf3z. 17,9.10.'] ; [u'1 M\xf3z. 21,2\u20134.'] ; [u'1 M\xf3z. 25,21.26.'] ; [u'1 M\xf3z. 29,31\u201335. 30,5\u201324.']

9 A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; * de Isten vele vala, [u'1 M\xf3z. 37,4.28.']

10 És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé * kormányzóul állatá. [u'1 M\xf3z. 41,38\u201344.']

11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, * elküldé először a mi atyáinkat. [u'1 M\xf3z. 42,2\u20133.']

13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, * és a Faraó megtudá a József nemzetségét. [u'1 M\xf3z. 45,1\u20133.']

14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és * egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. [u'1 M\xf3z. 46,27. 2 M\xf3z. 1,5. 5 M\xf3z. 10,22.']

15 Leméne azért * Jákób Égyiptomba, és meghala † ő és a mi atyáink; [u'1 M\xf3z. 46,5\u20137.'] ; [u'1 M\xf3z. 49,33. 2 M\xf3z. 1,6.']

16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának* fiaitól. [u'1 M\xf3z. 23,16. 33,19. 50,13. J\xf3zs. 24,32.']

17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, * melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és † megsokasodék Égyiptomban, [u'1 M\xf3z. 15,16.'] ; [u'2 M\xf3z. 1,7. 4 M\xf3z. 1,45\u201347.']

18 Mindaddig, mígnem más király támada, * ki nem ismeri vala Józsefet. [u'2 M\xf3z. 1,8\u201322.']

19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

20 Akkor születék Mózes, és * ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. [u'2 M\xf3z. 2,2. Zsid. 11,23.']

21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé * őt a saját fia gyanánt. [u'2 M\xf3z. 2,10.']

22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel * fiait. [u'2 M\xf3z. 2,11.12.']

24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.

25 És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.

26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, * mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? [u'2 M\xf3z. 2,13.14.']

27 De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

28 Csak nem akarsz engem ismegölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?

29 E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, * a hol két fia születék. [u'2 M\xf3z. 2,15.21.22.']

30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala * csipkebokornak tüzes lángjában. [u'2 M\xf3z. 3,1\u20136.']

31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:

32 Én vagyok * a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. [u'2 M\xf3z. 3,6.15.16.']

33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat * lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. [u'J\xf3zs. 5,15.']

34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat * meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba. [u'2 M\xf3z. 3,7\u201310.']

35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged * fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a † csipkebokorban. [u'vers 27.'] ; [u'2 M\xf3z. 3,2\u201310.']

36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén * Égyiptomnak földében és a Verestengeren † és a pusztában negyven ** esztendeig. [u'2 M\xf3z. 7,10.12.20.'] ; [u'2 M\xf3z. 14,21\u201328.'] ; [u'2 M\xf3z. 15,25. 17,5.6.']

37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek * az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok. [u'5 M\xf3z. 18,15.18.']

38 Ez az, a ki ottvolt a gyülekezetben a pusztában a Sinai * hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő † igéket vőn, hogy nékünk adja; [u'2 M\xf3z. 20,21. 34,28.32.'] ; [u'5 M\xf3z. 32,47. Zsid. 4,12. 1 P\xe9t. 1,23.']

39 A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,

40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk * isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele. [u'2 M\xf3z. 32,1.']

41 És borjúképet * csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. [u'2 M\xf3z. 32,2\u20136.']

42 Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég * seregének; a mint meg van írva † a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? [u'Jer. 19,13. R\xf3m. 1,25.'] ; [u'\xc1m\xf3s 5,25\u201327.']

43 Sőt inkább hordoztátok a * Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl. [u'3 M\xf3z. 18,21. 20,2. 1 Kir. 11,7. 2 Kir. 23,10.']

44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára * csinálja, melyet látott vala. [u'2 M\xf3z. 25,40.']

45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak * Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig; [u'J\xf3zs. 3,13\u201315.']

46 Ki kegyelmet talált az Isten * előtt, és könyörgött, hogy hajlékot † találhasson a Jákób Istenének. [u'1 S\xe1m. 13,14.'] ; [u'2 S\xe1m. 7,2. 1 Kr\xf3n. 17,1. Zsolt. 132,2\u20135.']

47 Salamon építe pedig néki * házat. [u'1 Kir. 6,1. 2 Kr\xf3n. 3,1.']

48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, * mint a próféta mondja: [u'1 Kir. 8,27. 2 Kr\xf3n. 6,18.']

49 A menny nékem ülőszékem, * a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? [u'\xc9sa. 66,1.2.']

50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, * ti azonképen. [u'5 M\xf3z. 9,6. \xc9sa. 63,10. Jer. 6,10. 9,26.']

52 A próféták közül kit nem üldöztek a * ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá † lettetek; [u'M\xe1t. 5,12. Luk. 11,47\u201351.'] ; [u'r\xe9sz 3,14.15.']

53 Kik a törvényt angyalok * rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. [u'vers 38. Gal. 3,19. Zsid. 2,2.']

54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, * a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja † felől, [u'r\xe9sz 6,3.5.'] ; [u'M\xe1t. 26,64. M\xe1rk 14,62. Luk. 22,69. R\xf3m. 8,34.']

56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;

58 És kiűzvén * a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok † pedig felsőruháikat ** egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. [u'3 M\xf3z. 24,14.16.'] ; [u'r\xe9sz 6,13. 5 M\xf3z. 17,7.'] ; [u'r\xe9sz 22,20.']

59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én * lelkemet! [u'Zsolt. 31,6. Luk. 23,46.']

60 Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd * nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. [u'Luk. 23,34. M\xe1t. 5,44.']