ÁMÓS KÖNYVE

6. fejezetFenyegetés Júda és Izráel előkelőinek fényűzése és elbizakodottsága ellen

1 Jaj azoknak, * a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jő az Izráelnek háza! [u'r\xe9sz 4,1.2.']

2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét;onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa * a ti határotoknál? [u'1 M\xf3z. 10,10. 4 M\xf3z. 13,22. 2 S\xe1m. 8,9. Mik. 1,10.']

3 A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, * és az erőszaknak széket emeltek; [u'r\xe9sz 9,10. Ez\xe9k. 12,22.27.']

4 A kik * elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; [u'r\xe9sz 3,15. 1 Kir. 22,39.']

5 A kik hárfa * mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; [u'r\xe9sz 5,23. \xc9sa. 5,12.']

6 A kik a bort serlegekkel * iszszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: [u'\xc9sa. 5,11.12.']

7 Most azért isők vitetnek el a száműzöttek * élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. [u'\xc9sa. 5,13. H\xf3s. 10,15.']

8 Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a * várost mindenestől. [u'r\xe9sz 3,15. 2 Kir. 17,6. 25,1\u201310.']

9 És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is * meghal; [u'r\xe9sz 5,3.']

10 És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt ismondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!

11 Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.

12 Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét * pedig ürömmé?! [u'r\xe9sz 5,7. \xc9sa. 5,20.']

13 A kik örültök a hiábavaló dolognak, ésa kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?

14 Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába * patakjáig. [u'4 M\xf3z. 34,5.8. 1 M\xf3z. 15,18.']