MÓZES V. KÖNYVE

1. fejezetIsten jótettei és a nép hálátlansága

1 Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.

2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, * a Szeir hegyének † menve, Kádes-Barneáig. [u'2 M\xf3z. 3,1.2.'] ; [u'vers 19.']

3 Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.

4 Minekutána megverte vala * Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban: [u'4 M\xf3z. 21,23\u201335.']

5 A Jordánon túl, a * Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: [u'4 M\xf3z. 22,1.']

6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;

7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.

8 Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, * Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak. [u'1 M\xf3z. 15,18\u201321. 26,3. 28,13.']

9 És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam * titeket; [u'vers 12. 2 M\xf3z. 18,18.25. 4 M\xf3z. 11,14.']

10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az * égnek csillagai. [u'1 M\xf3z. 15,5.']

11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte * is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek! [u'2 S\xe1m. 24,3.']

12 Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti * pereiteket? [u'vers 9.']

13 Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.

14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.

15 Vevém azért a ti * törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint. [u'2 M\xf3z. 18,25. 4 M\xf3z. 11,16.17.']

16 És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.

17 Ne legyetek személyválogatók * az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. [u'3 M\xf3z. 19,15. 2 Kr\xf3n. 19,6.8.']

18 És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.

19 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk * Kádes-Barneához. [u'4 M\xf3z. 13,1.']

20 És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

21 Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!

22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.

23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden * törzsből egyet-egyet. [u'4 M\xf3z. 13,2.3.']

24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és * kikémlelék azt. [u'4 M\xf3z. 13,23\u201328.']

25 És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek * az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. [u'4 M\xf3z. 14,2.4.']

27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.

28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és * megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! [u'1 M\xf3z. 11,4. r\xe9sz 9,1.']

29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

30 Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, * ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; [u'4 M\xf3z. 14,6.9. 2 M\xf3z. 14,14\u201315. J\xf3zs. 10,14.']

31 És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.

32 Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.

33 A ki * előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal. [u'2 M\xf3z. 13,21. 40,36.37.']

34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, * mondván: [u'4 M\xf3z. 14,21\u201324.']

35 E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;

36 Kivéve Kálebet, * a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. [u'4 M\xf3z. 14,21.24.']

37 Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: * Te sem mégy oda be! [u'4 M\xf3z. 20,8.11.12.']

38 Józsué, a * Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő † osztja el az örökséget Izráelnek. [u'4 M\xf3z. 13,9. 14,30.'] ; [u'J\xf3zs. 14,1.']

39 És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy * prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. [u'4 M\xf3z. 14,31.']

40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.

41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: * Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. [u'4 M\xf3z. 14,40.']

42 Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok * közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. [u'4 M\xf3z. 14,42.43.']

43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.

44 De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.

45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

46 És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.