MÓZES V. KÖNYVE

20. fejezetHadviselési törvény

1 Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földéről.

2 És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek;

3 És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttök;

4 Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.

Hadmentességi törvény

5 Az előljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, a ki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki avassa fel azt.

6 És kicsoda olyan férfi, a ki szőlőt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye el annak hasznát.

7 És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget * jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el. [u'r\xe9sz 24,5.']

8 Még tovább is szóljanak az előljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, * a ki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve. [u'Bir. 7,3.']

9 És mikor elvégzik az előljárók beszédöket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére.

Ellenséges városok ostromlásáról

10 Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.

11 És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked.

12 Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor zárd azt körül;

13 És haaz Úr, a te Istened kezedbe adja azt: * vágj le abban minden fineműt fegyver élével; [u'4 M\xf3z. 31,7.']

14 De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el * a te ellenségeidtől való zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened. [u'4 M\xf3z. 31,7.9.']

15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze esnek tőled, a melyek nem e * nemzetek városai közül valók. [u'2 M\xf3z. 3,8. 4 M\xf3z. 33,51\u201353.']

16 De e népek * városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; [u'2 M\xf3z. 3,8. J\xf3zs. 10,40. 11,11.14.']

17 Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;

18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint * cselekedni, a melyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti † Istenetek ellen. [u'r\xe9sz 18,10. 12\u201314.'] ; [u'J\xf3zs. 23,7.12.13.']

19 Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?

20 Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.