MÓZES V. KÖNYVE

5. fejezetIsmét a tíz parancsolat

1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

2 Az Úr, a mi Istenünk * szövetséget kötött velünk a Hóreben. [u'2 M\xf3z. 19,5.']

3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan ésélünk.

4 Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.

5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől * féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván: [u'2 M\xf3z. 19,16. 20,18.']

6 Én, * az Úr, vagyoka te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából. [u'2 M\xf3z. 20,2. Zsolt. 81,11.']

7 Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi * hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. [u'3 M\xf3z. 26,1.']

9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető * Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek; [u'r\xe9sz 4,15.16. 2 M\xf3z. 20,5. Jer. 32,18.']

10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

11 Az Úrnak, a te Istenednek * nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. [u'3 M\xf3z. 19,12. M\xe1t\xe9 5,33.34.']

12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld * azt, a miképen megparancsolta † néked az Úr, a te Istened. [u'2 M\xf3z. 35,2.3. 4 M\xf3z. 15,32\u201336.'] ; [u'2 M\xf3z. 20,10.11.']

13 Hat * napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. [u'2 M\xf3z. 23,12. 35,2. 3 M\xf3z. 23,3.']

14 De a hetedik * nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, semagad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; [u'1 M\xf3z. 2,2.']

15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. * Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. [u'r\xe9sz 6,21.']

16 Tiszteld * atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; † hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked. [u'3 M\xf3z. 19,3. M\xe1t\xe9 15,4.'] ; [u'Ef\xe9z. 6,2.3. M\xe1t\xe9 15,4.']

17 Ne * ölj. [u'M\xe1t\xe9 5,21.22.']

18 És ne * paráználkodjál. [u'M\xe1t\xe9 5,27.28.']

19 És ne * lopj. [u'2 M\xf3z. 20,15.']

20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis * tanubizonyságot. [u'r\xe9sz 19,16\u201321.']

21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; * és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé. [u'2 M\xf3z. 20,17.']

22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen * a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, † és adá azokat nékem. [u'2 M\xf3z. 19,16.20.'] ; [u'2 M\xf3z. 31,18. 32,15. 16\u201319.']

23 És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;

24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, * hogy megélt volna? [u'Bir. 13,22.']

27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és * te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük. [u'2 M\xf3z. 20,19.']

28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.

29 Vajha így * maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké! [u'Zsolt. 81,14.']

30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.

31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.

32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se * balra. [u'P\xe9ld. 4,26.27.']

33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.