Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje

1 Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

2 Ideje van a születésnek, és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.

3 Ideje van a megölésnek, és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak, és ideje az építésnek.

4 Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a szökdelésnek.

5 Ideje van a kövek elhányásának, és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

6 Ideje van a keresésnek, és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.

7 Ideje van a szaggatásnak, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.

8 Ideje van a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek.

9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik?

10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.

11 Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.

12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, minthogy örvendezzen ki-ki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében. Préd 2,11; Préd 12,15

13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.

14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni, és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.

15 Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt.

Féld az Istent, és elégedjél meg a magad részével!

16 Láttam annak felette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.

17 És mondék magamban: Az igazat és a hamisat megítéli az Isten, mert minden ember akaratának ideje van, és minden dolognak őnála.

18 Így szólék azért magamban: Az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magukban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.

19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak: amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben. És az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Préd 2,17; Zsolt 49,11-13

20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy: mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. 1Móz 1,24; 2,7; 3,19

21 Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?

22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban. Mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz őutána?