MÓZES II. KÖNYVE

32. fejezetAz aranyborjú

1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, * csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott. [u'Csel. 7,40.']

2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.

3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.

4 És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból * öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről. [u'Zsolt. 106,19.']

5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!

6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután * leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. [u'1 Kor. 10,7.']

7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.

8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: * Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből. [u'1 Kir. 12,28.']

9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony * keménynyakú nép. [u'r\xe9sz 33,3. 5 M\xf3z. 3,13.']

10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban * nagy néppé teszlek. [u'4 M\xf3z. 14,12.']

11 De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?

12 Miért * mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. [u'4 M\xf3z. 14,13.16.']

13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek * megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. [u'1 M\xf3z. 15,18. 26,4. 1 M\xf3z. 28,13.']

14 És abba hagyá az Úr azt a * veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. [u'vers 10.']

15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.

16 A táblák pedig * Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. [u'r\xe9sz 31,18. 5 M\xf3z. 9,10.']

17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.

18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.

Mózes felhevül az Úrért

19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.

20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben * megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. [u'5 M\xf3z. 9,21.']

21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?

22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, * hogy gonosz. [u'vers 9.']

23 Mert aztmondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, * a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga. [u'vers 1.']

24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e * borjú formáltaték. [u'vers 4.']

25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.

26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.

27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.

28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.

29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.

Mózes közbenjár a népért

30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.

31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.

32 De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki * engem a te könyvedből, a melyet írtál. [u'4 M\xf3z. 11,15.']

33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom * megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom. [u'\xc9sa. 63,9.']

35 És megverte az Úr a népet ezért is, * a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala. [u'4 M\xf3z. 11,1.33.']