MÓZES I. KÖNYVE

1. fejezetA világ teremtése

1 Kezdetben * teremté Isten az eget és a földet. [u'r\xe9sz. 2,4.5. Zsolt. 33,6. 89,12. 136,5. Csel. 14,15. 17,24. Zsid. 11,3. J\xf3b 33,4.']

2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3 És * monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. [u'2 Kor. 4,6.']

4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és * elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. [u'\xc9sa. 45,7.']

5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

6 És monda Isten: * Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. [u'Jer. 10,12. 51,15.']

7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet * alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. [u'Zsolt. 148,4.']

8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

9 És monda Isten: * Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. [u'J\xf3b 38,8. Zsolt. 33,6.7.9. Zsolt. 136,6.']

10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket * pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. [u'Zsolt. 95,5.']

11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

14 És monda Isten: Legyenek világító * testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. [u'Zsolt. 104,19.']

15 És legyenek * világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. [u'Jer. 31,35.']

16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: * a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. [u'Zsolt. 136,7\u20139.']

17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

22 És megáldá azokat Isten, mondván: * Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. [u'r\xe9sz 8,17.']

23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

Az ember Isten képmása

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és * hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. [u'r\xe9sz 5,1. 1 Kor. 11,7. Kol. 3,10.']

27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá * és asszonynyá teremté őket. [u'M\xe1t\xe9 19,4. M\xe1rk 10,6.']

28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó * fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. [u'r\xe9sz 9,3. Zsolt. 115,16.']

30 A föld minden * vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adomeledelűl. És úgy lőn. [u'Zsolt. 104,14.']

31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.