MÓZES I. KÖNYVE

35. fejezetJákób Béthelben

1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki * megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt † futsz vala. [u'r\xe9sz 28,13.'] ; [u'r\xe9sz 27,42\u201344.']

2 Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el * az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. [u'J\xf3zs. 24,23.']

3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.

4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.

5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.

7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott * jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala. [u'r\xe9sz 28,13.19.']

8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

Ismét Izráelnek neveztetik és megáldatik Jákób

9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.

10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a * te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. [u'r\xe9sz 32,28.']

11 És monda néki az Isten: Én vagyoka mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.

13 És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.

14 Jákób pedig emlékoszlopot * állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. [u'r\xe9sz 28,18.20.22.']

15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.

Rákhel halála

16 És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.

17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert * most is fiad lesz. [u'1 S\xe1m. 4,20.']

18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.

19 És meghala * Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton. [u'r\xe9sz 48,7.']

20 És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.

21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

Jákób fiai

22 Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, * és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. [u'r\xe9sz 49,4.']

23 Lea fiai: * Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. [u'r\xe9sz 46,8. 2 M\xf3z. 1,2.']

24 Rákhel fiai: József és Benjámin.

25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.

26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.

Izsák halála

27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.

28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.

29 És kimúlék * Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób. [u'r\xe9sz 25,8.9.']