József aggodalomba ejti testvéreit

1 Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel, amennyit elvihetnek, és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába!

2 Az én poharamat pedig, az ezüstpoharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt! És az József beszéde szerint cselekedék, amint beszélt vala.

3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek szamaraikkal együtt.

4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, amikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe?

5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? És abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek.

6 És utoléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik.

7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

8 Ímé, a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kánaán földjéről, hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?

9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az, sőt mi is szolgái leszünk uramnak.

10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: akinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek!

11 És sietének, és leraká ki-ki az ő zsákját a földre, és kioldá ki-ki az ő zsákját.

12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé, s a legkisebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.

13 Azok pedig meghasogaták ruhájukat, és ki-ki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.

14 És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte.

15 És monda nékik József: Mi dolog ez, amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?

16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Ímé, mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott.

17 Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem! Az, akinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz!

18 De Júda hozzájárula, és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen, mert hasonló vagy te a fáraóhoz!

19 Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok vagy testvéretek?

20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk és egy kis gyermek, aki az ő vénségében lett, és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt.

21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok énhozzám azt, hogy szemeimet reá vessem!

22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját, mert ha elhagyja atyját, meghal az.

23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerüljetek többé! 1Móz 42,20

24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét,

25 és monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk egy kevés eleséget!

26 És mondánk: Nem mehetünk le, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.

27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok, hogy az én feleségem nékem csak két fiat szült.

28 Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: Bizonyára fenevad szaggatta széjjel, és attól fogva nem láttam őt. 1Móz 37,33

29 Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba. 1Móz 42,38

30 Ha tehát most visszamegyek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,

31 ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.

32 Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt! 1Móz 43,9

33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául, e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival!

34 Mert mi módon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne anélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?