MÓZES I. KÖNYVE

9. fejezetTörvények a megújult világ számára

1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok * és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. [u'r\xe9sz 1,28. 8,17.']

2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek * adtam mindazokat. [u'r\xe9sz 1,29.']

4 Csak a húst az őt elevenítő * vérrel meg ne egyétek. [u'3 M\xf3z. 17,14. 5 M\xf3z. 12,23.']

5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, * számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. [u'2 M\xf3z. 21,12.28. 3 M\xf3z. 24,17.']

6 A ki * ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. [u'M\xe1t\xe9 26,52. Jel. 13,10.']

7 Ti pedig * szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. [u'r\xe9sz 1,28. 8,17.']

Szövetség és szivárvány

8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

9 Én pedig ímé * szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. [u'\xc9sa. 54,9.']

10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:

13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.

15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.

Noé átka és áldása

20 Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:

25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája * legyen atyjafiai közt. [u'J\xf3zs. 17,13. Bir. 1,28.']

26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.