ÉSAIÁS KÖNYVE

14. fejezetIzráel megszabadítása. Diadalének a babiloni király romlásáról

1 Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;

2 És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.

3 És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,

4 E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!

5 Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.

6 A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.

7 Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.

8 Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai * ezt mondják:Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk. [u'r\xe9sz 37,24.']

9 Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;

10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!

11 Kevélységed éslantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled * pondrók! [u'J\xf3b 17,13.']

12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet * hegyén messze északon. [u'r\xe9sz 10,13. 37,24. 2 Thess. 2,4.']

14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!

16 A kik látnak, rád tekintenek, éselgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?

17 A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!

18 A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,

19 Te pedig messzevettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!

20 Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva * sem! [u'r\xe9sz 22,16. J\xf3b 18,17\u201321.']

21 Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!

22 És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;

23 És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.

Az Assiriusok és Filiszteusok pusztulása

24 Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:

25 Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, * és terhe válláról eltávozik. [u'r\xe9sz 9,4. 10,27.']

26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt * kéz minden népek fölött. [u'r\xe9sz 9,12.17.21. 10,4. 5,25.']

27 Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?

28 A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.

29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.

30 És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.

31 Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, * mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem! [u'r\xe9sz 5,26.']

32 És mit felelnek a népek követei? Azt,hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.