JÁNOS EVANGYÉLIOMA

12. fejezetKrisztus megkenetése Bethániában

1 Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a * hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. [u'M\xe1t. 26,6. M\xe1rk 14,3.']

2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.

3 Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

4 Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:

5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nemadták a szegényeknek?

6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala * az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. [u'r\xe9sz 13,29.']

7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.

8 Mert szegények mindenkor * vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. [u'5 M\xf3z. 15,11. M\xe1t. 26,11. M\xe1rk 14,7.']

9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a * halálból. [u'r\xe9sz 11,43.44.']

10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;

11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,

13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: * Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! [u'M\xe1t. 21,9. M\xe1rk 11,9. Luk. 19,38. Zsolt. 118,26.']

14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:

15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé * a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. [u'Zak. 9,9.']

16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogyezeket mívelték ő vele.

17 A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.

18 Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.

19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, minde világ ő utána megy.

Krisztus halálának gyümölcséről

20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:

21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való * Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. [u'r\xe9sz 1,45.']

22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött * az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. [u'r\xe9sz 17,1.']

24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

25 A ki szereti a maga életét, * elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. [u'M\xe1t. 10,39. 16,25. M\xe1rk 8,35. Luk 9,24. 17,33.']

26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, * ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. [u'r\xe9sz 14,3. 17,24. 1 Thess. 4,17.']

27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

29 A sokaság azért, a mely ottállt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.

31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

32 És én, ha felemeltetem e * földről, mindeneket magamhoz vonszok. [u'r\xe9sz 3,14. 8,28.']

33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: * hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? [u'2 S\xe1m. 7,13. Zsolt. 72,17. 89,29.36. Zsolt. 110,4. \xc9sa. 9,6.7. Ez\xe9k. 37,25. D\xe1n. 2,44. 7,14.27.']

35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a * világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, † hová megy. [u'r\xe9sz 1,9.'] ; [u'1 J\xe1n. 2,10.']

36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

A zsidók hitetlensége

37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás * próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? [u'\xc9sa. 53,1.']

39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

40 Megvakította * az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. [u'\xc9sa. 6,9. M\xe1t. 13,14. M\xe1rk 4,12. Luk. 8,10. Csel. 28,27. R\xf3m. 11,8.']

41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az * ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. [u'\xc9sa. 6,1.']

42 Mindazáltal a főemberek * közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: [u'r\xe9sz 7,48.']

43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az * Istennek dicséretét. [u'r\xe9sz 5,44.']

44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

45 És a ki engem lát, * azt látja, a ki küldött engem. [u'r\xe9sz 14,9.']

46 Én világosságul * jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. [u'r\xe9sz 8,12. 9,5.']

47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a * világot, hanem hogy megtartsam a világot. [u'r\xe9sz 3,17.']

48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

49 Mert én nem magamtól * szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. [u'r\xe9sz 14,10.']

50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.