JÓEL KÖNYVE

1. fejezetSáskacsapás, az Úr napjának ábrázolója

1 Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.

2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?

3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.

4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette * a hernyó. [u'r\xe9sz 2,25.']

5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!

6 Mert egy nép jött fel az én földemre, * erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. [u'r\xe9sz 2,2\u201311.']

7 Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

8 Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.

9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak * a papok, az Úrnak szolgái. [u'vers 13.']

10 Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt * a must; kiapadt az olaj. [u'H\xf3s. 2,8.']

11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása!

12 Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája * kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. [u'vers 7.']

Kesergés és könyörgés

13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott * az étel- és italáldozat Isteneteknek házától. [u'vers 9.']

14 Szenteljetek * bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz. [u'r\xe9sz 2,15.']

15 Jaj ez a nap! * Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. [u'r\xe9sz 2,1. \xc9sa. 13,6.']

16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!

17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona.

18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is!

19 Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és * láng perzselte le a mező minden fáját. [u'r\xe9sz 2,3.']

20 A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.