JÓNÁS KÖNYVE

2. fejezetJónás imája és szabadulása

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. * És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. [u'M\xe1t\xe9 12,40.']

2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték ésmeghallád az én szómat.

4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid * és habjaid mind átmentek rajtam! [u'Zsolt. 42,8. 88,17.']

5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtaka föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

10 De én * hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [u'Zsolt. 116,17.18.']

11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.