JÓNÁS KÖNYVE

4. fejezetJónás megfeddetik amiatt való zúgolódásáért, hogy Isten a ninivebelieknek megkegyelmezett

1 És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.

2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is* bánkódó. [u'2 M\xf3z. 34,6. J\xf3el 2,13.']

3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!

4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?

5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?

6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévségbántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.

7 De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá aza tököt, és elszárada.

8 És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!

9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!

10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyetnem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:

11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!