JÓZSUÉ KÖNYVE

14. fejezetA tizedfél törzs öröksége

1 Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, * a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett; [u'r\xe9sz 21,1. 4 M\xf3z. 34,17.']

2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta * vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek: [u'4 M\xf3z. 26,55.56. 33,54. 34,13.']

3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.

4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.

5 A mint megparancsolta * vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet. [u'4 M\xf3z. 34,13.15.']

Káleb öröksége

6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, * a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában. [u'4 M\xf3z. 14,24.30. 5 M\xf3z. 1,35.36.']

7 Negyven esztendős valék én, mikor elküldött * engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala. [u'4 M\xf3z. 13,1\u20137.']

8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették * a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet. [u'4 M\xf3z. 13,28\u201330. 33,34.']

9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott * a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet. [u'5 M\xf3z. 11,2.4.']

10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!

11 Még ma is olyan erős * vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre. [u'5 M\xf3z. 34,7.']

12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok * vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr. [u'r\xe9sz 11,21.']

13 És megáldá őt Józsué, és * odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül. [u'r\xe9sz 15,13. Bir. 1,20.']

14 Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.

15 A Hebron * neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott † a harcztól. [u'r\xe9sz 15,13. 21,11.'] ; [u'r\xe9sz 11,23.']