MÓZES IV. KÖNYVE

13. fejezetKanaán földére kémek küldetnek

1 Azután pedig elindula a nép Haseróthból, és tábort ütének Párán pusztájában.

2 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

3 Küldj férfiakat, hogy * kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, a ki főember közöttök. [u'5 M\xf3z. 1,22.']

4 Elküldé azért őket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan főemberek valának Izráel fiai között.

5 Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségéből Sámmua, a Zakhúr fia.

6 A Simeon nemzetségéből Safát, a Hóri fia.

7 A Júda nemzetségéből Káleb, a Jefunné fia.

8 Az Izsakhár nemzetségéből Igál, a József fia.

9 Az Efraim nemzetségéből Hósea, a Nún fia.

10 A Benjámin nemzetségéből Pálthi, a Rafú fia.

11 A Zebulon nemzetségéből Gaddiel, a Szódi fia.

12 A József nemzetségéből, a Manasse nemzetségéből Gaddi, a Szúszi fia.

13 A Dán nemzetségéből Ammiél, a Gemálli fia.

14 Az Áser nemzetségéből Szenthúr, a Mikaél fia.

15 A Nafthali nemzetségéből Nahbi, a Vofszi fia.

16 A Gád nemzetségéből Géuel, a Mákhi fia.

17 Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.

18 És mikor elküldé őket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre.

19 És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok?

20 És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é?

21 És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élőfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai valának.

22 Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek.

23 És felmenének dél felől, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendővel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).

24 Mikor pedig eljutának * Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékből is szakasztának. [u'5 M\xf3z. 1,24.25.']

25 Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szőlőfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.

A kémek visszatérnek és elcsüggesztik a népet

26 És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap mulva.

27 És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.

28 Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel * és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! [u'2 M\xf3z. 3,8.']

29 Csakhogy erős az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott.

30 Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; * a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. [u'J\xf3zs. 5,1.']

31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgónépet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal;

32 Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál.

33 És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberekből áll.

34 És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.