ZSOLTÁROK KÖNYVE

10. fejezetPanasz, hogy az ellenség kevélységével szembe késik az Isten segítsége, és könyörgés az elnyomottak megmentéséért

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl * el a szükség idején? [u'Zsolt. 13,2.']

2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek * foglyul a cseleknek, a miket koholtak. [u'Zsolt. 7,16. J\xf3b 18,7.']

3 Mert dicsekszik a gonosz az ő * lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. [u'5 M\xf3z. 29,19.20.']

4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; * nincs Isten, ez minden gondolatja. [u'Zsolt. 14,1.']

5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6 Azt mondja szívében: Nem * rendülök meg soha örökké, mert nem esembajba. [u'Jel. 18,7.8.']

7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal * és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. [u'R\xf3m. 3,13\u201317.']

8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja * a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. [u'Zsolt. 37,32. 9,19.']

10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett * Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! [u'Zsolt. 94,7.']

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

13 Miért szidja Istent a gonosz? Miértmondja szívében: Nem keresed rajta.

14 Te * látod ezt,mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja † magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. [u'Zsolt. 94,9.10.'] ; [u'Zsolt. 68,6.']

15 Törd össze a gonosznak * karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. [u'J\xf3b 38,15. Zsolt. 104,35.']

16 Az Úr király * mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek † az ő földjéről. [u'Zsolt. 146,10.'] ; [u'3 M\xf3z. 25,23.']

17 A szegények * kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, [u'Zsolt. 65,3.']

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.