ZSOLTÁROK KÖNYVE

22. fejezetAz Igaznak szenvedései és dicsősége (Krisztus szenvedéseiről szóló zsoltár)

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

2 Én Istenem, * én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. [u'M\xe1t\xe9 27,46. M\xe1rk 15,34.']

3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz * meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. [u'J\xf3b 19,7.']

4 Pedig te szent vagy, * a ki Izráel dícséretei között lakozol. [u'1 Kir. 9,3.']

5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

6 Hozzád kiáltottak * és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. [u'Zsolt. 107,6.']

7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. * [u'\xc9sa. 53,2.3. M\xe1t\xe9 27,39.40.43.']

8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják * fejöket: [u'Zsolt. 109,24.25.']

9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, * hiszen gyönyörködött benne! [u'Zsolt. 42,4.']

10 Mert te hoztál ki * engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. [u'Zsolt. 71,6.']

11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te * voltál Istenem. [u'Zsolt. 31,15. \xc9sa. 49,1.']

12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán * bikái. [u'J\xf3zs. 17,5. \xc1m\xf3s 4,4.']

14 Feltátották * rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. [u'M\xe1t\xe9 27,22.']

15 Mint a víz, úgy * kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. [u'Zsolt. 40,13.']

16 Erőm kiszáradt, * mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. [u'Zsolt. 32,4. 102,4\u20136.']

17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok * serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. [u'J\xe1n. 19,18. Jel. 1,7.']

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak * néznek sbámulnak rám. [u'vers 8.9.']

19 Megosztoznak ruháimon, * és köntösömre sorsot vetnek. [u'J\xe1n. 19,23.24.']

20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet * a kutyák körmeiből. [u'vers 17. Zsolt. 40,14.']

22 Ments meg engem * az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. [u'Zsolt. 58,7.']

23 Hadd hirdessem * nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. [u'Zsolt. 116,12\u201314. Zsid. 2,11.12.']

24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek * őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! [u'Zsolt. 32,1. 139,19.20.']

25 Mert nem veti meg * és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. [u'Zsolt. 9,13. 40,18.']

26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom * azok előtt, a kik félik őt. [u'Zsolt. 56,13.14.']

27 Esznek * a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! [u'vers 25. \xc9sa. 65,13.']

28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld * minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. [u'Zsolt. 72,11. Malak. 1,11.']

29 Mert az Úré a * királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. [u'Zsolt. 24,1.2.']

30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

31 Őt szolgálják * a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [u'Zsolt. 110,2.3.']

32 Eljőnek s hirdetik * az ő igazságát az ő utánok való népnek, † hogy ezt cselekedte! [u'Zsolt. 69,37. 102,29.'] ; [u'Zsolt. 52,11.']