ZSOLTÁROK KÖNYVE

31. fejezetA reménység meg nem szégyenít

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek * meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. [u'Zsolt. 22,6. 71,1.']

3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős * kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. [u'Zsolt. 71,3. P\xe9ld. 18,10.']

4 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te * nevedért és vezérelj engemet. [u'Zsolt. 25,11.']

5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

7 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat ésmegismered a háborúságokban lelkemet;

9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőttágas térre állatod lábaimat.

10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, * lelkem, testem. [u'J\xf3b 17,6. Zsolt. 6,8.']

11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnakéveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

12 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy * Istenem. [u'Zsolt. 22,11.']

16 Életem ideje * kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. [u'J\xf3b 14,5.']

17 Világosítsd meg * orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. [u'Zsolt. 4,7.']

18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a * gonoszok szégyenüljenek meg éspusztuljanak a Seolba. [u'Zsolt. 6,11.']

19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek * vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. [u'P\xe9ld. 14,3. Zsolt. 52,3.4.']

20 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged * félőknek, ésmegbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. [u'\xc9sa. 64,1. 1 Kor. 2,9.']

21 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban * őrzöd őket † a perpatvarkodó nyelvektől. [u'Zsolt. 27,5.'] ; [u'Zsolt. 52,3\u20135.']

22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: * Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. [u'\xc9sa. 38,11.12.']

24 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; * a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a † kevélyen cselekvőknek! [u'Zsolt. 34,10.'] ; [u'R\xf3m. 2,6\u20139.']

25 Legyetek erősek és bátorodjék a ti * szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! [u'Zsolt. 27,4.']