ZSOLTÁROK KÖNYVE

39. fejezetTürelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekinntettel. Könyörgés isteni vigasztalásért

1 Az * éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. [u'1 Kr\xf3n. 16,41.']

2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem * nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. [u'Jak. 3,2.']

3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azértaz én nyelvemmel:

5 Jelentsd meg Uram az én végemet és * napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. [u'Zsolt. 90,12.']

6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő * hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. [u'Zsolt. 144,4.']

7 Bizony árnyékként * jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra † gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! [u'1 Kor. 7,31. Zsolt. 49,11.'] ; [u'Luk. 12,20.']

8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

10 Megnémultam, * nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. [u'J\xf3b 39,37.']

11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed * fenyítéke miatt elenyészem én. [u'Zsolt. 38,4.5.']

12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!