ZSOLTÁROK KÖNYVE

8. fejezetIstennek a teremtésben nyilvánuló nagysága. Az emberfiának alacsonysága és méltósága

1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid * zsoltára. [u'2 S\xe1m. 23,1.']

2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész * földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet. [u'\xc9sa. 6,3.']

3 A csecsemők és csecsszopók szájával * erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. [u'M\xe1t\xe9 21,16.']

4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; * a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: [u'Zsolt. 102,26.']

5 Micsoda az ember – mondom– hogy megemlékezel róla? * és az embernek fia, hogy gondod van reá? [u'J\xf3b 7,17. Zsid. 2,6.']

6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

7 Úrrá tetted őt * kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; [u'1 Kor. 15,27. Zsid. 2,5\u20138.']

8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait * is; [u'Jer. 27,6.']

9 Az ég madarait és a tenger * halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár. [u'1 M\xf3z. 1,28.29.']

10 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!