A ZSOLTÁROK KÖNYVE

142. fejezet

Elhagyatott ember könyörgése

1 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. Zsolt 57,1

2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz.

3 Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.

4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.

5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.

6 Hozzád kiáltok, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. Zsolt 16,5

7 Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában