Fenyegetés a második csapással

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!

2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé, én egész határodat békákkal verem meg.

3 És a folyóvíz békáktól pozsog, és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe.

4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

Második csapás: a békák

5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!

6 És kinyújtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel, és ellepék Egyiptom földjét.

7 De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel, és felhozák a békákat Egyiptom földjére.

8 És hívatá a fáraó Mózest és Áront, és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

9 Mózes pedig monda a fáraónak: Parancsolj velem: Mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól, és csak a folyóvízben maradjanak meg?

10 Felele a fáraó: Holnapra. És monda Mózes: Amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz, Istenünkhöz.

11 És eltávoznak a békák tőled meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.

12 És kiméne Mózes és Áron a fáraótól, és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a fáraóra bocsátott vala.

13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék, és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.

14 És rakásokba gyűjték azokat össze, és a föld megbüzhödék.

15 S amint látá a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr.

Harmadik csapás: a tetvek

16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki a te vessződet, és sújtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Egyiptom földjén!

17 És akképpen cselekedének. Áron kinyújtá kezét az ő vesszejével, és megsújtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon, a föld minden pora tetvekké lőn egész Egyiptom földjén.

18 És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték. És valának a tetvek emberen és barmon.

19 És mondák az írástudók a fáraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk; amint mondotta vala az Úr.

Negyedik csapás: bogarak (bögölyök)

20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó eleibe; ímé, kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!

21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé, én bocsátok tereád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak.

22 De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.

23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.

24 És akképpen cselekedék az Úr: jövének ugyanis ártalmas bogarak a fáraó házára és az ő szolgái házára, és egész Egyiptom földjén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.

25 És hívatá a fáraó Mózest és Áront, és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön!

26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptombeliek előtt. Ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?

27 Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi Urunknak, Istenünknek, amint megmondja nékünk. 2Móz 3,18

28 És monda a fáraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak, Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok! Imádkozzatok érettem!

29 Mózes pedig monda: Ímé, én kimegyek tetőled, és imádkozom az Úrhoz, és eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap. Csak megint el ne ámítson a fáraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak!

30 És kiméne Mózes a fáraótól, és imádkozék az Úrhoz.

31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék: s eltávozának az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, egy sem marada.

32 De a fáraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét, és nem bocsátá el a népet.