Mózes elhívása

1 Mózes pedig őrzi vala az ő ipának,* Jethrónak, a Midián papjának juhait, és hajtá a juhokat a pusztán túl, és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.

2 És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé, a csipkebokor ég vala, de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. ApCsel 7,30.32

3 S monda Mózes: Odamegyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

4 És látá az Úr, hogy odaméne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

5 És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. Józs 5,15

6 És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni. Mt 22,32

7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Egyiptomban vagyon, és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseit. ApCsel 7,34

8 Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az egyiptombeliek kezéből, és felvigyem őt arról a földről jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, khivveusok és jebuzeusok lakóhelyére.

9 Mivel hát ímé, feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel nyomorgatják őket az egyiptombeliek:

10 Most azért eredj, elküldelek téged a fáraóhoz, és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból!

11 Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam az Izráel fiait Egyiptomból?

12 És felele: Én veled lészek! És ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.

13 Mózes pedig monda az Istennek: Ímé, én elmegyek az Izráel fiaihoz, és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem tihozzátok. Ha azt mondják nékem: Mi a neve? Mit mondjak nékik?

14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok.

15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem tihozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre. Ésa 42,8

16 Menj el, és gyűjtsd egybe az Izráel véneit, és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról, amit elkövettek rajtatok Egyiptomban.

17 És mondám: Kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, khivveusok és jebuzeusok földjére, tejjel és mézzel folyó földre.

18 És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Egyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk, most azért hadd menjünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!

19 Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.

20 Kinyújtom azért az én kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghezviszek benne, így azután elbocsát titeket.

21 És kedvessé tészem e népet az egyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.

22 Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakóasszonyától ezüstedényeket és aranyedényeket és ruhákat, és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így fosszátok ki Egyiptomot! 2Móz 11,2; 12,35