A haszontalan szőlőtő

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van?

3 Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? Avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akasszanak reá?

4 Ímé, a tűznek adatott, hogy megeméssze. Két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött. Vajon való-é valami eszközre?

5 Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó. Mennyivel kevésbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!

6 Azért így szól az Úr Isten: Amint a szőlőtőke fáját az erdő fái közül a tűznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit.

7 És ellenük fordítom arcomat. A tűzből jöttek ki, és a tűz eméssze meg őket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arcomat ellenük fordítom.

8 És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tőlem – ezt mondja az Úr Isten.