Kibékülés Ézsauval

1 Jákób pedig felemelé szemeit, és látá, hogy ímé, Ézsau jő vala, és négyszáz férfiú ővele. Megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé és két szolgálója mellé.

2 És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

3 Maga pedig előttük megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta.

4 Ézsau pedig eleibe futamodék, és megölelé őt, nyakába borula, s megcsókolá őt, és sírának. 1Móz 29,11

5 És felemelé szemeit, s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

6 És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajták magukat.

7 Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magukat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magukat.

8 És monda Ézsau: Mire való ez az egész sereg, melyet elöl találék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt!

9 És monda Ézsau: Van nékem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd!

10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből, mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

11 Vedd el, kérlek, az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett énvelem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.

12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.

13 Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

15 És monda Ézsau: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van! S ez monda: Minek az? Csak kedvet találjak az én uram szemei előtt!

16 Visszatére tehát Ézsau még aznap az ő útján Széir felé.

Jákób letelepszik Sekhem mellett

17 Jákób pedig méne Szukkóthba, és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

18 Annak utána minden bántás nélkül méne Jákób Mezopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kánaán földjén, és letelepedék a város előtt. Józs 24,32; ApCsel 7,16

19 És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta vala, Khámornak, a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.