Izráel bálványozása és leigázása. Szabadulása Othniel, Ehud és Sámgár által

1 Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat, akik nem ismerték a Kánaánért való harcokat,

2 csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták:

3 a filiszteusok öt fejedelemsége, a kananeusok mindnyájan és a sidoniusok meg a khivveusok, akik a Libanon hegyén laknak a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.

4 Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általuk az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak, melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?

5 Így az Izráel fiai a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, khivveusok és jebuzeusok között laktak,

6 és azok leányait vették maguknak feleségül, a saját leányaikat pedig odaadták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.

7 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.

8 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá őket Kusán-Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolc évig szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.

9 Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét.

10 És az Úrnak lelke vala őrajta, és bíráskodott Izráelben, és amint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.

11 És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.

12 De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.

13 Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát. 5Móz 34,3

14 És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolc esztendeig.

15 Ekkor megint az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, aki suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,

16 Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé.

17 És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.

18 És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, akik az ajándékot vitték vala.

19 Ő maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól, és monda: Titkos beszédem van veled, óh, király! És ez monda: Hallgass! És kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.

20 És Ehud akkor ment be hozzá, mikor éppen az ő hűsölő felházában ült magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam tehozzád. És fölkele az a királyi székből.

21 Akkor kinyújtá Ehud az ő balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.

22 És beméne még a markolatja is a vasa után, és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán.

23 Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtajait, és bezárta.

24 Amint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé, a felház ajtajai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában.

25 De mikor váltig várakoztak, és ímé, nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot, és megnyiták. És ímé, az ő uruk ott feküdt a földön halva.

26 Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kőbányák mellett Szeiráhba futott.

27 És amikor oda megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ővele az Izráel fiai a hegyről, és ő előttük.

28 És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak őutána, és elfoglalák a Jordán réveit, melyek Moáb felé vezettek, és nem engedtek azokon senkit általkelni.

29 És leöltek a moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült el.

30 Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izráel keze alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig.

31 Őutána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt bíró, aki hatszáz filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izráelt.