Bírák

6. fejezet

Gedeon elhívást kap a bírói tisztre

1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a midiániták kezébe hét esztendeig.

2 És hatalmat vőn a midiániták keze az Izráelen, és a midiánitáktól való féltükben készítették maguknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak.

3 Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a midiániták, az amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek.

4 És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.

5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl, csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgyhogy sem nékik maguknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.

6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt,

8 prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

9 és én mentettelek meg benneteket az egyiptombeliek kezéből és minden nyomorgatóitoknak kezükből, akiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket.

10 És mondék néktek: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ne féljétek az emoreusok isteneit, kiknek földjén laktok! De ti nem hallgattatok az én szómra. 2Móz 20,1-5; 2Kir 17,35-40

11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midiániták orcája elől. Zsid 11,32

12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!

13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? És hol vannak minden ő csoda dolgai, amelyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a midiániták kezébe.

14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?

15 És monda néki: Kérlek, Uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.

16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.

17 Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz énvelem.

18 El ne menj, kérlek, innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.

19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, és betevé a húst egy kosárba, és a hús levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.

20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá! És úgy cselekedék.

21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst és a kovásztalan kenyeret. És tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltűnt az ő szemei elől.

22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! Mert az Úrnak angyalát láttam színről színre! Bír 13,22-23; 2Móz 33,20

23 És monda néki az Úr: Békesség néked! Ne félj, nem halsz meg!

24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak (azaz: az Úr a béke), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.

25 És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hétéves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé, és a berket, amely amellett van, vágd ki!

26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején, alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz!

27 Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn maga mellé az ő szolgái közül, és akképpen cselekedék, amint megmondotta vala néki az Úr. De miután félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.

28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, ímé, már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték.

29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utánakérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.

30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a berket, amely mellette volt.

31 Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őtet? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig! Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!

32 És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ővele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.

33 És mikor az egész Midián és Amálek és a napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek a Jordánon, és tábort jártak a Jezréel völgyében,

34 az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer házát, hogy őt kövesse.

35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyűle az is őutána, és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.

36 És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, amiképpen mondottad,

37 ímé, egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leend, erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, amint mondottad.

38 És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.

39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod énellenem, hogy még egyszer szólok! Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.

40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában