A próféta azzal az isteni ígérettel vigasztalja Bárukot, hogy életben marad

1 Az a szó, amelyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából Jójákimnak, Jósiás, júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván: 2Kir 23,34

2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, tenéked, Báruk:

3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.

5 És te kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj! Mert ímé, én veszedelmet bocsátok minden testre – ezt mondja az Úr –, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, ahová elmégy. Jer 38,2