A Gósen földjét megnyerik a fáraótól

1 Elméne azért József, és tudtára adá a fáraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel, valamijük volt, idejöttek Kánaán földjéről, és most Gósen földjén vannak.

2 És vőn ötöt az ő testvérei közül, és állítá őket a fáraó elé.

3 És monda a fáraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. 1Móz 46,34

4 És mondának a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kánaán földjén. Hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földjén!

5 És szóla a fáraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek tehozzád.

6 Egyiptom földje ímé, előtted van. E föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földjén! Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé!

Jákób a Fáraó előtt

7 Bevivé József Jákóbot is, az ő atyját, és állítá őt a fáraó elé. És köszönté Jákób a fáraót.

8 És monda a fáraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy?

9 Monda pedig Jákób a fáraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai százharminc esztendő. Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. Zsid 11,9.13

10 És megáldá Jákób a fáraót, és kiméne a fáraó elől.

11 Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Egyiptom földjén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földjén, amint megparancsolta vala a fáraó. 1Móz 47,6.27

12 És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait és az ő atyjának egész háza népét kenyérrel gyermekeik számához képest.

Az egyiptomi éhínség

13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Egyiptom földje és a Kánaán földje az éhség miatt.

14 József pedig mind összeszedé a pénzt, ami találtatik vala Egyiptomnak és Kánaánnak földjén a gabonáért, amelyet azok vesznek vala, és bevivé József a pénzt a fáraó házába.

15 És mikor elfogyott a pénz Egyiptom földjéről is, Kánaán földjéről is, egész Egyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára azért, hogy nincs pénz?

16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz!

17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért. És eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összességéért.

18 Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a baromnyájak mind uramnál vannak, amint látja az én uram, semmi sem maradt, csak testünk és földünk.

19 Miért vesszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? Végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a fáraónak! Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el!

20 Megvevé azért József egész Egyiptom földjét a fáraó részére, mert az egyiptombeliek mind eladák az ő földjüket, mivelhogy erőt vett vala rajtuk az éhség. És a föld a fáraóé lőn.

21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Egyiptom egyik határszélétől másik széléig.

22 Csak a papok földjét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részük vala a fáraótól, és abból a szabott részből élnek vala, amit nékik a fáraó ád vala; annak okáért, nem adák el az ő földjüket.

23 És monda József a népnek: Ímé, megvettelek titeket a mai napon és a ti földeteket a fáraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet!

24 És takaráskor adjatok a fáraónak egyötöd részt, négy rész pedig legyen a tiétek a mező bevetésére és éléstekre mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül.

25 És mondának: Életünket megtartottad. Hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a fáraónak.

26 És törvénnyé tevé azt József mind e mai napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, csak a papok földje, egyedül az nem volt a fáraóé.

Jákób halála közeleg

27 Lakozék azért Izráel Egyiptom földjében a Gósen földjén, és ott megöröködének* , s megszaporodának és megsokasodának felette igen. 1Móz 47,11

28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Egyiptom földjén, és Jákób élete esztendeinek napjai száznegyvenhét esztendő.

29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát, Józsefet, s monda néki: Ha én teelőtted kedves vagyok, kérlek, tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel! Kérlek, ne temess el engem Egyiptomban. 1Móz 24,2

30 Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba! És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.

31 És monda: Esküdjél meg nékem! És megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.