Jónás imája és szabadulása

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. Mt 12,40

2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. A Seol torkából sikolték, és meghallád az én szómat,

4 mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz. Örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam. Zsolt 42,8; 88,17

5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől. Vajha láthatnám még szentséged templomát!

6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövődött fejemre.

7 A hegyek alapjáig süllyedtem alá, bezáródtak a föld závárjai felettem örökre. Mindazáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh, Uram, Istenem!

8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról. És bejutott az én könyörgésem tehozzád, a te szentséged templomába.

9 Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat.

10 De én hálaadó szóval áldozom néked, megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás. Zsolt 116,17.18

11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.