Türelmes hallgatás. Könyörgés isteni vigasztalásért

1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 1Krón 16,41

2 Mondám: Nosza, vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen. Jak 3,2

3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

5 Jelentsd meg, Uram, az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok! Zsolt 90,12

6 Ímé, tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem teelőtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is. Szela. Zsolt 144,4

7 Bizony árnyékként jár az ember, bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat. 1Kor 7,31; Zsolt 49,11; Lk 12,20

8 Most azért, mit reméljek, oh, Uram?! Tebenned van bizodalmam.

9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. Jób 39,37

11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. Zsolt 38,4.5

12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.

13 Halld meg, Uram, az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könnyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok tenálad, zsellér, mint minden én ősöm.

14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé!