Énekek
1. fejezet
A vőlegény és menyasszony szerelme
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival, mert a te szerelmeid jobbak a bornál. Énekek 4,10
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet, azért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj engemet teutánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába, örvendezünk és vigadunk tebenned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál; méltán szeretnek téged.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem! Az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Mondd meg nékem, te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Mivelhogy nem tudod, oh, asszonyok között legszebb, jöjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül!
9 A fáraó szekereibe való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám!
10 Szépek a te orcáid a halántékra való láncokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Aranyláncokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illata származik éntőlem.
13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Mint az Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. Énekek 4,1; 5,12
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk* zöldellő.
17 A mi házainknak gerendái cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa.