MÓZES I. KÖNYVE
12. fejezet
Ábrám elhívása
1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokonságod közül és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok néked! ApCsel 7,3; Zsid 11,8.9
2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. Józs 24,3
3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt, és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei. 1Móz 18,18; Ésa 51,2; ApCsel 3,25; Gal 3,8
4 És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ővele. Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
5 És felvevé Ábrám az ő feleségét, Szárait és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek vala, és a cselédeket, akikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kánaán földjére menjenek, és el is jutának a Kánaán földjére.
6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor kananeusok valának azon a földön.
7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak, aki megjelent vala néki.
8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre, és felüté sátorát. Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségül hívá az Úr nevét.
9 És továbbköltözék Ábrám, folyton dél felé húzódván.
10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
11 És lőn, mikor közel vala, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének, Szárainak: Ímé, tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12 Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: Felesége ez. És engem megölnek, téged pedig életben tartanak.
13 Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy, hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak teéretted. 1Móz 20,2; 26,7
14 És lőn, mikor Ábrám Egyiptomba érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
15 Mikor megláták őt a fáraó főemberei, magasztalák a fáraó előtt, és elvivék az asszonyt a fáraó udvarába.
16 És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
17 De megveré az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Száraiért, Ábrám feleségéért.
18 Hívatá azért a fáraó Ábrámot, és monda: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?
19 Miért mondottad: Húgom ő. Azért vevém magamnak feleségül. Most már ímhol a te feleséged, vedd magadhoz, és menj el!
20 És parancsola felőle a fáraó némely embereknek, akik elbocsáták őt és az ő feleségét és mindenét, amije vala.