MÓZES I. KÖNYVE
39. fejezet
József Pótifárnál
1 József pedig aláviteték Egyiptomba, és megvevé őt az ismáelitáktól, kik őt odavitték vala, egy egyiptomi ember, Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 1Móz 37,28
2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala, és az ő egyiptomi urának házában vala. 1Móz 39,21; ApCsel 7,9
3 Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében.
4 Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki. És háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.
5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért, és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
6 Mindent azért valamije vala, József kezére bíza, és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala.
7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem!
8 Ő azonban vonakodék, s monda az ő ura feleségének: Ímé, az én uramnak énmellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.
9 Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában, és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?
10 És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön.
11 Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban.
12 És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem! Ő pedig otthagyá ruháját az asszony kezében, és elfuta és kiméne.
13 És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott,
14 összehívá a háznépet, és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket! Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték.
15 És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá, és elfuta és kiméne.
16 Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura hazajöve.
17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám.
18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá, és kifuta.
19 És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád. Haragra gerjede.
20 Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben. Zsolt 105,18
21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt. ApCsel 7,9
22 És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden őáltala történék.
23 És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.