ZSOLTÁROK KÖNYVE

118. fejezet

Az igazak öröme

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! Zsolt 106,1

2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

4 Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott, és tágas térre tett engem az Úr. Zsolt 116,3.4.6

6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Zsolt 56,5.12

7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Zsolt 62,9.10; 146,3-5; Jer 17,5.7

9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.

11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.

12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövistűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.

13 Igen taszítottál engem, hogy elessem, de az Úr megsegített engem.

14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul. 2Móz 15,2; Ésa 12,2

15 Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!

16 Az Úrnak jobb keze felmagasztaltatott, az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! Lk 1,51

17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

18 Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át engem a halálnak.

19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon, és dicsérjem az Urat!

20 Ez az Úrnak kapuja, igazak mennek be azon.

21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél.

22 A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett. Mt 21,42; Mk 12,10; Lk 20,17; ApCsel 4,11; Róm 9,33; 1Pt 2,4.7

23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt.

24 Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen!

25 Oh, Uram, segíts most! Oh, Uram, adj most jó előmenetelt!

26 Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok. Mt 21,9

27 Isten az Úr, és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!

28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.

29 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában