Az özönvíz vége

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról és minden vadról, minden baromról, mely ővele a bárkában vala, és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.

3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és százötven nap múlva megfogyatkozának a vizek.

4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.

5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig, a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.

6 És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

7 És kibocsátá a hollót, és az elrepült meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.

8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogytak-é a vizek a föld színéről.

9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet, és visszatére őhozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén. Ő pedig kezét kinyújtá, megfogá és bévevé azt magához a bárkába.

10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

11 És megjöve őhozzá a galamb este, és ímé, leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.

12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé őhozzá vissza.

13 És lőn a hatszázegyedik esztendőben, az első hónak első napján felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé, megszikkadt a földnek színe.

14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

Noé hálaáldozata

15 És szóla az Isten Noénak, mondván:

16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei teveled.

17 Minden vadat, mely veled van, minden testből: madarat, barmot és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!

18 Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége és az ő fiainak feleségei ővele.

19 Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égő áldozattal az oltáron.

Az Úr ígérete

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva, és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. 1Móz 6,5; Ésa 54,9; Mt 15,19

22 Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek. Jer 33,20.25