Az Úr dicsérete

1 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.

2 Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város, soha örökké meg nem épül.

3 Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged.

4 Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában, a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.

5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszűnt a pogányoknak éneke.

A népek örömlakomája a Sionon

6 És szerez a Seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból, velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból. Zsolt 22,27; 23,5; Mt 8,11; Lk 14,15; 22,16; Jel 19,9

7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket.

8 Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről – mert az Úr szólott. 1Kor 15,54; 1Móz 2,16; 17,17-18; 3,2-3; Jel 21,4

9 És szólnak ama napon: Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földjében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében. Jer 8,2; 16,4; 25,33

11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék, de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát.

12 És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.