Az asszírok megszállják Jeruzsálemet

1 És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib asszír király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé. 2Kir 18,13

2 És elküldé Asszíria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a Felső-tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.

3 És kijöve hozzá Eljákim, a Hilkiás fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák és Jóák, Asáfnak fia, az emlékíró.

4 És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg, kérlek, Ezékiásnak, így szól a nagy király, Asszíria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?

5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz. No, hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?

6 Ímé, te e megtört nádszálban bízol, Egyiptomban, melyre, aki támaszkodik, tenyerébe megy, és átfúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptomnak királya, minden benne bízóknak. Ez 29,6-7

7 És ha azt mondod nékem: Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk. Vajon nem ő-é az, akinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg! 2Kir 18,4

8 Most azért harcolj meg, kérlek, az én urammal, az asszír királlyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájuk.

9 Miképpen állasz ellene egyetlen helytartónak is, aki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Egyiptomban van bizalmad a szekerekért és lovagokért.

10 És most talán az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!

11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk e kőfalon levő nép füle hallatára.

12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz vagy tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? És nem az emberekhez-é, akik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjukat, és igyák vizeletüket veletek együtt?!

13 És odaálla Rabsaké, és kiálta fennszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának beszédit!

14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.

15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az asszíriai király kezébe!

16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Asszíria királya: Tegyetek velem szövetséget, és jöjjetek ki hozzám, és akkor ki-ki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét, 1Kir 4,25; Mik 4,4

17 míg eljövök, és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földjére, kenyér és szőlő földjére.

18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, ki-ki az ő földjét Asszíria királyának kezéből?

19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? Hol Sefarvaimnak istenei? Talán bizony megmentették Samariát kezemből? Ésa 10,9.10

20 Kicsoda e földek minden istenei között, aki megszabadította volna földjét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből?

21 Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!

22 Akkor elmenének Eljákim, a Hilkiás fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák és Jóák, Asáf fia, az emlékíró Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.