Jézus elfogatása

1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő és az ő tanítványai. 2Sám 15,23; Mt 26,36; Mk 14,32; Lk 22,39

2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja vala, mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.

3 Júdás azért magához vevén a katonai csapatot és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, odaméne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Mt 26,47; Mk 14,43; Lk 22,47; ApCsel 1,16

4 Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala, előreméne, és monda azoknak: Kit kerestek?

5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ővelük Júdás is, aki elárulta őt.

6 Mikor azért azt mondá nékik: Én vagyok – hátra vonulának, és földre esének.

7 Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.

8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el,

9 hogy beteljesüljön a beszéd, amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el. Jn 6,39; 10,28; 17,12

10 Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala. Mt 26,51; Mk 14,47; Lk 22,50

11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat! Avagy nem kell-é kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nékem? Mt 26,52

Jézus vallomása a főtanács előtt. Péter megtagadja őt

12 A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt.

13 És vivék őt először Annáshoz, mert ipa* vala ez Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala.

14 Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért. Jn 11,49.50

15 Simon Péter pedig és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába, Mt 26,58; Mk 14,54; Lk 22,54

16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.

17 Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.

18 A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ővelük együtt, és melegszik vala.

19 A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.

20 Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek, és titkon semmit sem szólottam.

21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik! Ímé, ők tudják, amiket nékik szólottam.

22 Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: Így felelsz-é a főpapnak?

23 Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz engem?

24 Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Mt 26,57; Mk 14,53; Lk 22,54

25 Simon Péter pedig ott áll vala, és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok. Mt 26,69; Mk 14,66.67; Lk 22,56

26 Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-é én téged ővele együtt a kertben?

27 Ismét megtagadá azért Péter, és a kakas azonnal megszólala. Mt 26,74; Mk 14,72; Lk 22,60

Kihallgatás Pilátus előtt

28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt. Mt 27,2; Mk 15,1; Lk 23,1; ApCsel 10,28; 11,3

29 Kiméne azért Pilátus őhozzájuk, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?

30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.

31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint! Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk.

32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava, amelyet monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia. Mt 20,19; Mk 10,33; Lk 18,32-33

33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a zsidók királya? Mt 27,11; Mk 15,2; Lk 23,3

34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked énfelőlem?

35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi fejedelmek adtak téged az én kezembe. Mit cselekedtél?

36 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.

37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.

38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És amint ezt monda, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.

39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a húsvét ünnepen. Akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? Mt 27,15; Mk 15,6; Lk 23,17

40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala. Mt 27,21; Mk 15,11; Lk 23,18; ApCsel 3,14