Táborégés

1 És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenük az Úrnak tüze, és megemészté a tábornak szélét. 5Móz 9,22

2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszűnék a tűz.

3 És nevezé azt a helyet Thaberának, mert felgyulladt vala ellenük az Úrnak tüze.

A nép kívánsága

4 De a gyülevész nép, amely köztük vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ad nékünk húst ennünk?

5 Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. 1Kor 10,6

6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén, szemünk előtt nincs egyéb, mint manna. 4Móz 21,5

7 (A manna pedig olyan vala, mint a kóriándrum magva, a színe pedig, mint a bdelliomnak színe. 2Móz 16,14

8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat. Az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.

9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)

10 És meghallá Mózes, hogy sír a nép az ő nemzetsége szerint ki-ki az ő sátorának nyílása előtt. És igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.

11 És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? És miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét énreám vetéd?

12 Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? Avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt arra a földre, amely felől megesküdtél az ő atyáinak?

13 Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? Mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!

14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet, mert erőm felett van. 2Móz 18,18

15 Ha így cselekszel velem, kérlek, ölj meg engemet, ölj meg, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat! 2Móz 32,32

A hetven prófétáló vén

16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled! 2Móz 18,21-26

17 Akkor alászállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely tebenned van, és teszem őbeléjük, hogy viseljék teveled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.

18 A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek, mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ad nékünk húst ennünk? Mert jobban vala nékünk dolgunk Egyiptomban. Azért az Úr ad néktek húst, és enni fogtok.

19 Nemcsak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon,

20 hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és utálatossá lesz előttetek, mivelhogy megvetettétek az Urat, aki közöttetek van, és sírtatok őelőtte mondván: Miért jöttünk ide ki Egyiptomból? 4Móz 21,5

21 És monda Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!

22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? Vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?

23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem? Ésa 50,2

24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül.

25 Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekből, amely vala őbenne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék őrajtuk a lélek, menten prófétálának, de nem többé.

26 Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban: egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek, mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.

27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket!

29 És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét őbeléjük. Lk 9,49.50

A fürjek és Kibrot-thaavá (kívánság sírjai)

30 Ezután visszatére Mózes a táborba, ő és az Izráel vénei.

31 És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egyfelől és egynapi járásnyira másfelől a tábor körül és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén. 2Móz 16,13; Zsolt 78,26-29

32 Akkor felkele a nép, és azon az egész napon és egész éjjel és az egész következő napon gyűjtének maguknak fürjeket. Aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat maguknak a tábor körül.

33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre, és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. 2Móz 32,35; Zsolt 78,30.31

34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.

35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba, és ott valának Haseróthban.